Szent József Dávid családjából származott, Mária jegyese volt, amikor az egybekelésük előtt a Szűz méhében fogant a Szentlélektől. Az összeírás idején Betlehemben megszületett a gyermek Jézus. A veszély elől József engedelmesen Egyiptomba menekítette családját, majd hazatérésük után Názáretben telepedtek le, ahol ácsként dolgozott. Jézust 12 éves korában Jeruzsálembe vitték, később pedig visszatértek Názáretbe. Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt nem sokkal hunyhatott el, ám sem halála időpontját, sem sírhelyét nem ismerjük.
A szent engedelmesség, a családi gondoskodás és a szerény alázatosság példaképe Szent József. 1870-ben IX. Pius pápa az Egyház védőszentjévé tette. A Habsburg-ház Bécs 1683-as, majd Buda 1686-os felszabadítását részben Szent József közbenjárásának tulajdonítja. A munkások védőszentje, és a jegyesek pártfogója.
Bár az őskeresztények szép emléket állítottak Szent József tiszteletének, mégis ünnepe csak a 10. századtól kezdve szerepel a nyugati naptárakban. Március 19-i megünneplése a 14. században kezdett terjedni a nyugati országok templomaiban. 1621-ben XV. Gergely pápa tette általánossá az ünneplését.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hat templomának - a szatmárnémeti sugárúti, a nagybányai Coşbuc utcai, a kaplonyi, batizi, aranyosmeggyesi, és nagypeleskei templomok - titulusa Szent József, Szűz Mária jegyese.
A szatmárnémeti, sugárúti templom búcsúmiséjére március 19-én, szombaton, a kis templomtér miatt két időpontban kerül sor: reggel kilenc órától és délelőtt tizenegy órától. A szentmiséken Ft. Istvánfi Szilárd, a Szent Család egyházközösség segédlelkésze mond prédikációt. Batizon az ünnep napján, tizenegy órától Ft. Szinovácz György mezőpetri plébános mutatja be a szentmisét, Kaplonyban pedig ugyanazon időpontban Ft. Reszler Mihály máramarosi főesperes.